És amire mindenki várt

A mai nap a pihenésé volt, de miután kellőképpen kinapoztam magam és ropogósra sültem, úgy gondoltam, eljött az ideje a következő lépésnek.
Így tisztelettel jelentem mindenkinek, ma eljutottam odáig, hogy kerestem egy számomra megfelelő tárhelyet, ahova megkezdtem a képeim feltöltését, szóval most már mindenki zavartalanul nézegetheti a már megvásárolt ékszereit nálam. Na meg persze az összes többit is... :) Jobb oldalt, "Galériám" címszóra kattintva már kezdődhet is a móka. :)
Jó szórakozást és még jobb esetben, jó gyönyörködést! :) 

Ave Savaria

Ismét eltelt egy év, én pedig a Savaria karnevál keretein belül újra a nagy közönség elé merészkedtem. Az idén csak három napig, péntektől vasárnapig pakolgathattam kis csecsebecséimet nap mint nap fel az ágakra és le az ágakról, lassan sportot űzve ebből a dologból. De ami mégis elmaradt, az a Szombathelyen oly nagy gyakorisággal előforduló szél, ami az idén kegyelmet adott nekem, és nem borította fel fél óránként nehezen megkomponált ékszeres faágaimat. :) Így mindentől zökkenőmentesen élvezhettem a karneváli forgatagot és a felvonulást, amit ugyan még "csak" háromszor láttam, de mégis minden alkalommal lenyűgöznek a jelmezek és az udvarló gólyalábasok. :)

De ami mégis a legnagyobb örömet jelentette számomra azok Ti voltatok, akik nagy mosollyal és érdeklődéssel közelítettetek standunk felé, ezzel is jelezve, hogy talán nem teljesen feleslegesen süttetem magamat a napon. :) Így ez úton is szeretném megköszönni Nektek az élményt, amit három napon át nyújottatok és remélem, nem ez volt az utolsó, hogy kölcsönösen örülhettünk egymás boldogságának. Köszönetképp néhány kép a karnevál emlékére, és remélem, jövőre ugyanitt, ugyanekkor talákozom Veletek.

Az első...

Az anyukám mindig azt mondta, úgy illik, hogy először bemutatkozunk. Így most is, mint már oly sokszor az életben, igazat kell adjak neki - még ha néha kissé nehezemre is esik belátni, hogy már megint okosabb volt nálam.
Nos, a nevem Kiszely Noémi. De ami még ennél is fontosabb, hogy szeretem a családomat, mindig meghatódok, mikor hosszú idő után újra látom a Köröst, amiben gyakorlatilag a gyerekkoromat töltöttem, na meg a gátat, amiről olyan sokszor gurultunk le, egyenesen bele a csalánosba. :) Minden vágyam egyszer eljutni Toszkánába, amire minden évben mag is kapom az ígéretet: majd jövőre. Szeretem még ezen kívül a hasamat, a Szaffit, a virágboltokat, a piacokat, a biciklizést, a Jó barátokat, minden kóbor kutyát és macskát, a lakberendezési magazinokat és a deko tv-t, a szép tárgyakat, az ékszereket és a horgolást...és meg is érkeztünk oda, amiért ez a blog valójában megszületett.
A horgolással néhány évvel ezelőtt egy ruhaboltban találkoztam, méghozzá egy kis kabátka díszítéseként, amivel rögtön örökre szóló szerelem köttetett. Ez volt az a pont, amikor eldöntöttem: nekem is meg kell tanulnom horgolni. Eleinte nem is tudtam, mi célból és miért teszem, de egyszer csak, egy isteni szikrától vezérelve úgy határoztam, hogy ékszereket fogok készíteni belőle. Azóta pedig nincs kiút, nem tudok szabadulni ettől a hóborttól, sőt, azt hiszem, egyre mélyebbre ásom magamat benne...:)
Azt hiszem, erről nyernek tanúbizonyságot azok a képek is, amiket most szeretnék megosztani veletek és remélem, hogy nektek is annyi örömöt fognak okozni, mint amennyit nekem okoz mindig...